Szívünkben találkozni elhunytainkkal
Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is szentmisét tartottak november 2-án, Halottak Napján, a Hídon-túli temető kápolnájában. A délutánra egyre mozgalmasabbá váló temető a szentmise idejére elcsendesült, sokan a kápolna köré gyűltek délután négy órától, hogy szentmisét ajánljanak fel elhunyt szeretteikért.
A legszentebb áldozatot jelenlevő paptársaival bemutató Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a bevonulást követően az ünnep lényegére irányította a figyelmet: „Tegnap, Mindenszentek ünnepén a szentek közbenjárását kértük saját magunk számára, ma Halottak Napján viszont Isten kegyelméért imádkozunk elhunyt szeretteink számára.
Krisztus keresztáldozatával állunk a Mennyei Atya elé. Azzal az áldozattal, amellyel kiérdemelte számunkra a megváltást, és azzal a hittel, amit olyan sokszor megvallunk. Kérjük Istent, hogy elhunyt szeretteinket már a feltámadás előtt fogadja be az örök ország boldogságába, földi porukat pedig békében nyugtassa."
A szentbeszédet mondó Ft. Oláh Zsolt székesegyházi segédlelkész a kápolnában és annak környezetében összegyűlt hívek előtt a Halottak Napja gyakorlatiasságáról szólt. Prédikációjában kiemelte, nem a mécses, vagy a koszorú minősége a fontos: „Amikor szeretteid sírját látogatod, ne ragadj le annál, hogy milyen mécsest, koszorút, vagy virágot hozol neki. Ne áltasd magad, nem fogsz vele attól még találkozni, hogy csak nézed a sírkövet. De találkozhatsz vele szívedben, a fájdalmadban."
Az embertársi szeretet helyes megvalósulására mutatva, Oláh Zsolt a még élők értékelésére hívta fel a figyelmet: „Az az ember, aki most épp melletted áll, nem más, mint útitársad. Ahányszor kényelmed, közömbösséged miatt nem foglalkozol vele, nem akarod őt megérteni, neki segíteni, nem mást teszel, mint szívedben megölöd őt. A halál ugyanis nem olyas valami, amit csak elszenvedhetünk, hanem olykor aktívan részt is veszünk benne. Megöljük szívünkben mindazokat, akiknek képtelenek vagyunk megbocsátani, kiiktatjuk életünkből azokat, akik úgymond nem érdekelnek.
Elveszítjük barátainkat, ha nem foglalkozunk velük, szeretteinket, ha sohasem vagyunk képesek kimondani azt, szeretjük őket, és ezt tettekkel nem támasztjuk alá. Keresztény hitünk szerint imáinkkal közbenjárhatunk elhunyt testvéreinkért. A mai nap tegyük is ezt meg, de azért ne várjunk addig, amíg meghalnak, tegyünk értük, segítsünk nekik, már életük során. Ne csak akkor ébredjünk rá fontosságukra, mikor már nincsenek közöttünk."
A szentmisét követően sokan maradtak még a temetőben, felkeresték szeretteik sírját és imádkoztak értük.
